Hogyan támad a lélek és a személyiség között ez a diszharmónia és ezzel a be­tegség? Nemcsak Bach látja az okokat a szellemi tévedésekben vagy a szelle­mi törvények figyelmen kívül hagyásában. Ezek a szellemi törvények min­den idők bölcseleti tanításaiban és az Újtestamentumban is megtalálhatók.

Az első tévedés: A személyiség nem hallgat belső irányításának útmutatá­saira, és nem cselekszik élettervével egybehangoltan, hanem abban az illú­zióban él, hogy teljesen önálló.

Legszélsőségesebb esetben a személyiség már nincs abban a helyzetben, hogy lelkének és felsőbb énjének meglétét egyáltalán felismerje, mert ma­terialista szemléletével csak azt fogadja el, ami látható és tapintható. Ezál­tal levágja magát saját kozmikus köldökzsinórjáról, elsorvasztja és tönkrete­szi magát.

Gyakran előfordul, hogy a személyiség csak részterületeken ismeri félre a lélek céljait. Ezeken a területeken önfejűen cselekszik, amennyire az össze-függéseket korlátozott mértékben megérti.

Mindazon életterületeken, ahol a személyiség elfordult kozmikus kapcsolatától vagy - ahogy Bach mondja - a szeretettől,' nem lesz rálátása isteni tulajdonságaira, megszűnik pozitív beállítottsága az élettervéhez, továbbá nem jut hozzá pozitív potenciáljaihoz. Egy alacsonyabb frekvenciatarto­mányba süllyed, és az emberiség alapbetegségei áramlanak rá, azok 38 archetipikus negatív lelki reakciómintájával egyetemben.

Második tévedés: A személyiség vér az „egység elve ellen". Ha a személyi­ség felsőbb énjének és lelkének szándékai ellenére cselekszik, úgy tettei au­tomatikusan a nagyobb egység érdekei ellen is irányulnak, azon egység el-len, amellyel lelke energetikai összeköttetésben áll.

A személyiség főként akkor vét az egység elve ellen, amikor megkísérli egy másik lényre rákényszeríteni akaratát. Ezzel nemcsak a másik lény fej­lődését gátolja, de egyben zavarja az egész kozmikus energiamezőt, azaz az egész emberiség fejlődési folyamatát.

* Mechtild Scheffer - Az eredeti Bach-virágterápia (Magyar Könyvklub - 2001)