A betegség lényegének megértéséhez először néhány alapvető igazsággal kell megismerkednünk. Az első igazság az, hogy az embernek Lelke van és ez igazi önmaga, Hatalmas, Isteni Lény, minden dolgok Teremtőjének Gyermeke, amelynek a test - a Lélek földi temploma - csupán gyenge utánzata. Lelkünk, a bennünk lakó Istenség, megszabja életünket, ahogyan neki tetszik; vezet, védelmez és bátorít minket, amennyire rábízzuk magunkat, éberen és jóakaratúan mindig arra törekszik, hogy jobbulásunkra vezessen bennünket. Magasabb Énünk, mint a Mindenható Szikrája, legyőzhetetlen és halhatatlan.

A második alapelv azt mondja ki, hogy mi, ahogyan e világon magunkat ismerjük, azért vagyunk itt, hogy megszerezzük mindazt a bölcsességet és tapasztalatot, amit az ember földi tartózkodása alatt csak megszerezhet, hogy kifejlesszük magunkban a hiányzó erényeket, és eltűnjön belőlünk minden, ami rossz, és ellene van lényünk tökéletesedésének. A Lélek tudja, hogy mely környezet és mely körülmények segítenek minket a leginkább és ezért olyan helyre állít minket az életben, amely a legjobban megfelel e célnak.

Harmadszor meg kell tudnunk, hogy rövid utunk e földön, amit életnek ismerünk, csupán egy szempillantás fejlődésünk történetében, rövid, mint egy iskolai nap az egész élethez képest. S jóllehet pillanatnyilag csak ezt az egyetlen napot vagyunk képesek áttekinteni, intuíciónk azt súgja, hogy tulajdonképpeni kezdetünk végtelenül távol esik születésünk pillanatától, és fejlődésünk lezárulása végtelenül távol van halálunktól. Lelkünk, valódi énünk halhatatlan, s testünk csupán mulandó burok, mint egy ló, amit megülünk, hogy megtegyünk egy útszakaszt, vagy egy szerszám, melyre valamilyen munka elvégzéséhez szükségünk van.

Ebből következik a negyedik nagy alapelv: amíg Lelkünk és személyiségünk harmóniában van, addig örömben és békében, boldogságban és egészségben élünk. Ha viszont személyiségünk - akár világi vágyak, akár mások befolyásának hatására - letéved a számára kijelölt ösvényről, konfliktus keletkezik. E konfliktus a betegség és boldogtalanság gyökere. Teljesen mindegy, milyen feladatunk van a világon - cipőpucolók vagyunk vagy uralkodók, földbirtokosok vagy napszámosok, gazdagok vagy szegények -, amíg e feladatot lelkünk parancsával összhangban végezzük, minden jól megy. Biztosak lehetünk benne, hogy mindaz, ami elénk kerül az életben, magasztos vagy alacsony, éppen azokat a feladatokat és tapasztalatokat hozza meg a számunkra, amelyek továbblépésünkhöz szükségesek, és a lehető legjobb feltételeket teremti meg fejlődésünkhöz.

Az utolsó nagy alapelv a minden dolgok Egységének felismerése, hogy minden dolgok Teremtője a Szeretet, és minden, amit ismerünk, végtelen formagazdagságában e Szeretet megnyilvánulása - legyen szó bolygóról vagy kavicsról, csillagról vagy harmatcseppről, emberről vagy az élet legalacsonyabb formájáról. Talán megláthatjuk e nagyszerű koncepció gyenge visszfényét, ha Teremtőnket hatalmas, szeretetet és jótékonyságot sugárzó napként képzeljük el. Végtelenül sok sugár indul minden irányba, és mi, valamint mindaz, amit ismerünk, részecskék vagyunk e sugarak végén; kiküldve, hogy tudást és tapasztalatot szerezzünk, de végül visszatérjünk a nagy középpontba. Jóllehet minden sugár különállónak tűnik, valójában mindegyik a nagy Nap része. Az elkülönülés lehetetlen, mert amint egy fénysugár elszakad forrásától, megszűnik. Így egy kicsit el tudjuk képzelni az elkülönültség lehetetlenségét is: bár minden sugárnak saját egyénisége van, mégis mindegyik a nagy központi teremtő erő része. Így minden, ami ellenünk vagy valami más ellen irányul, az egészet érinti, mert minden tökéletlenség, ami valamelyik részben megjelenik, visszatükröződik az egészben.

Látjuk tehát, hogy két alapvető hibaforrás van: a szakadás a Lélek és a személyiség között, és a másokkal szembeni gonoszság vagy helytelen viselkedés, mert ez az Egység ellen elkövetett bűn. E hibák mindegyike konfliktust okoz, ami betegséghez vezet. Hibáink (amelyeket gyakran nem veszünk észre) ismerete és szigorú törekvésünk azok kijavítására nemcsak örömmel és békességgel teli életet eredményez, hanem egészséget is.

A betegség önmagában jótékony, mert az a célja, hogy a személyiséget visszavezesse a Lélek Isteni akaratához. De látjuk, hogy elkerülhető és megelőzhető is, mert ha felismerjük magunkban a hibát, s szellemi és gondolati erőfeszítések árán helyrehozzuk, akkor nincs szükségünk a fizikai panaszok formájában megnyilvánuló leckékre. Az Isteni Erő minden lehetőséget megad nekünk önmagunk jobbá tételére, mielőtt utolsóként fájdalomhoz és betegséghez folyamodna. Talán nem csak ezen életünk, ezen iskolai napunk tévedéseivel küzdünk, s ha nem ismerjük panaszaink mélyebb okait, azok gonosznak vagy alaptalannak tűnnek számunkra, de Lelkünk (valódi énünk) tudja értelmüket és a lehető legjobb irányba vezet minket. Ebben az esetben hibánk megértése és helyesbítése rövidíti a szenvedést és visszaadja egészségünket. A Lélek céljainak ismerete és e tudás elfogadása a földi szenvedéstől és fájdalomtól való megszabadulást jelenti s egyben szabadságot is hoz nekünk, hogy örömben és boldogságban fejlődhessünk tovább.

Két nagy hiba van tehát: először, nem figyelni a Lélek parancsaira és nem követni azokat, és másodszor, az Egység ellen cselekedni. Soha ne ítélj meg másokat, mert ami az egyiknek helyes, az a másiknak helytelen lehet. Az üzletember, akinek az a feladata, hogy felépítsen egy nagy üzletházat, nemcsak saját hasznára, hanem mindazok előnyére is, akiket foglalkoztat, s aki ezáltal hatékonyságában, irányítóképességében, és egyebekben fejlődik, szükségszerűen más tulajdonságokat és más erényeket gyűjt, mint a betegápoló nővér, aki életét a szenvedők ápolásának áldozza; de mindketten - ha Lelkük parancsait követik -, a továbbfejlődésükhöz szükséges tulajdonságokat fejlesztik magukban. Lelkünk, Felsőbb Énünk útmutatásainak megfogadása: ez az, ami számít; s e parancsokat lelkiismeretünkön, intuíciónkon vagy megérzéseinken keresztül hallhatjuk meg.

Látjuk, hogy a betegség alapelvei és lényege szerint elkerülhető és gyógyítható is; a szellemi gyógyítók és orvosok feladata, hogy ne csak anyagi gyógyszereket osztogassanak, hanem a szenvedőknek az életükben elkövetett hibákat is megmutassák, és azt az utat is, amelyen járva e tévedések eltüntethetők, s ami visszavezeti őket az egészséghez és az örömhöz.

Edward Bach - Válogatott tanulmányok (Filosz - 2004)  

 Gyógyítsd Tenmagad (2. fejezet)