A könnyelműségtől ... A tapasztalatig

„Azoknak, akik nem okulnak eleget tapasztalataikból és élményeikből, s a többieknél tovább tanulják a mindennapi élet leckéit. Sokaknak akár egyetlen tapasztalat is elegendő lehet, ezeknek az embereknek viszont több, néha jó néhány alkalomra van szükségük az aktuális lecke megtanulásához. Ezért - nagy bánatukra - ugyanazt a hibát többször is elkövetik, amikor egyetlen eset is elegendő lehetne, sőt, mások ballépéséből okulva egyszer sem kellene beleesniük a csapdába."

A realitásból való menekülés helyett ... A realitás alakításáig

„Azok számára, akik álmodoznak, nem teljesen éberek, nem igazán érdeklődnek az aktuális dolgok iránt. Csendes, nyugodt emberek, akik pillanatnyi helyzetükben nem érzik túlságosan jól magukat, sokkal inkább a jövőben élnek, mint a jelenben. Boldogabb idők reményében élnek, amikor majd valóra válthatják álmaikat. Ha megbetegednek, kevés vagy egyáltalán semmilyen erőfeszítést nem tesznek javulásuk érdekében. Egyes esetekben úgy tűnik, mintha a jobb idők eljövetele, vagy az elvesztett szeretteikkel való találkozás reményében egyenesen várnák a halált."

A múltból ... A jelenbe

„Azoknak, akik a múltban, régen elvesztett barátok, boldog pillanatok emlékeiben élnek, vagy be nem teljesült ábrándokat kergetnek, s nem hiszik el, hogy lehetnek még oly boldogok, mint amilyenek a régi szép időkben voltak."

A lelki fájdalomtól ... A lelkierőig

„Azok számára, akik hajlamosak a búskomorságra vagy akár a teljes kétségbeesésre, mintha egy hideg, sötét felhő árnyékolná be őket, s rejtené el szemük elől a fényt és az életörömöt. Állapotuk okát nem lehet feltétlenül megtalálni vagy megmagyarázni. Ebben a helyzetben a boldogság és az elégedettség szinte lehetetlen."

A kimerüléstől ... Az erőforrásig

„Azoknak, akik testileg vagy szellemileg sokat szenvedtek, s annyira kimerültek, hogy úgy érzik, nincs energiájuk további erőfeszítésekre. Számukra a mindennapi élet örömtelen, kemény munka."

A szellemi körhintától ... A belső nyugalomig

„Mindazoknak, akiknek elméjén időnként nemkívánatos gondolatok, elképzelések, belső párbeszédek uralkodnak el. Mindezek akkor kerekednek felül bennük, amikor pillanatnyi érdeklődésük nem elég erős ahhoz, hogy figyelmüket teljesen lekösse. Nyomasztó gondolatok merülnek fel újra és újra, és ha időnként el is tűnnek, később makacsul visszatérnek. Úgy tűnik, folyamatosan körbe-körbe járnak, és sok szenvedést okoznak. Amikor ezek a nemkívánatos, kellemetlen gondolatok jelen vannak elűzik a lelki békét, és nagyon megnehezítik a munkára, vagy az élet örömeire való figyelést."

Az önfeladástól ... Az odaadásig

„Azok számára, akik látszólag ok nélkül érdektelenné, lemondóvá váltak a világ eseményei iránt, akik átsiklanak az életen, elfogadják a dolgukat, de nem tesznek különösebb erőfeszítést azért, hogy sorsukat jobbá tegyék és életükben élvezetet leljenek. Harc nélkül megadják magukat."